Velem maradsz? A legvégsőkig – mondta James. – J. K. Rowling
Boil the ocean – In this together
Az utóbbi időben gyakrabban látogattam meg állatorvosi rendelőket és állatklinikákat, mint szerettem volna. Az egyik ilyen alkalommal a recepciót körülvevő tágas térben álltam karomban az apró kutyámmal, a szakorvosra várva. A váró közel húsz ember jelenlététől zsongott, egyesek kedvenceiket nyugtatták, mások egyedül ültek, mindenki a saját gondolataiba merülve. Szokásomhoz híven figyelni kezdtem őket, és történeteket szőttem a fejemben arról, hogy miért vannak ott. Kíváncsi voltam mi hozta őket ide, mi történt a szeretett állataikkal. Vajon a kedvenceikkel az oldalukon távoznak vagy szembesülniük kell azzal a szívfájdalommal, hogy egyedül térnek haza? Oly sok élet keresztezte egymást azon a kora délutánon, mindegyiknek megvolt a maga története, a maga csendes könyörgése. Ahogy ott álltam gondolataimba merülve, figyelmem egy hölgyre terelődött. A nő fehér zsebkendőt szorongatott a kezében, és bár ajkai halvány mosolyra görbültek ahogyan a tekintete a kutyáméval találkozott, egyértelmű volt, hogy gondolatai máshol járnak, talán azt kívánta, bárcsak elmenekülhetne a valóság elől. Távoli és fáradt tekintete mintha menedéket keresett volna a hirtelen elviselhetetlenné vált világában.Olvass tovább
