Mi történik valójában egy gyászcsoportban?

Credit: @harlowandsage

Menj tovább, menj tovább reménységgel a szívedben, és soha nem fogsz egyedül járni. – Rogers Carousel

„Nem tudnék mások előtt beszélni róla.”

„Mi van, ha túl fájdalmas lesz hallani mások történeteit?”

“Nem akarok idegenekkel a gyászomról beszélni.”

„Nem biztos, hogy elbírom mások érzéseit.
 
Ezek a gondolatok gyakran felmerülnek azokban, akik veszteségük feldolgozásához csoportos támogatást fontolgatnak. A gyászcsoport gondolata valóban ijesztő lehet, különösen akkor, amikor amúgy is kiszolgáltatottnak, túlterheltnek, sebezhetőnek érzed magad. Mégis érdemes tudnod, mi történik egy gyászcsoportban, és hogyan válhat ez a közeg támogatóvá, sőt gyógyító erejűvé a számodra.
 

Biztonságos, strukturált tér a gyász megélésére

A gyászcsoport professzionális keretek között működő, zárt közösség, ahol egyértelmű szabályok mentén halad a közös munka. A folyamatot tapasztalt szakember vezeti, aki felelősen gondoskodik a biztonságos, megtartó és ítélkezésmentes légkör megteremtéséről.
 
Közösségi megtartóerő
 
A sorstársak jelenléte erőteljesen támogatja az egyéni gyászmunkát. A résztvevők nemcsak saját veszteségüket oszthatják meg, hanem egymás történetein keresztül is felismerésekhez, mélyebb megértéshez juthatnak. Bár elsőre ijesztőnek tűnhet mások fájdalmával találkozni, gyakori élmény, hogy ezek az érzések valójában összekapcsolnak, és oldják a magányosságot. Mások megfogalmazásai gyakran tükröt tartanak, elindítják az önreflexiót, ez pedig segíti a gyógyulást.
 
Az érzések elfogadása és legitimitása
 
A gyász érzelmei sokfélék: harag, bűntudat, fájdalom, üresség vagy éppen megkönnyebbülés. A csoport lehetőséget ad ezek kimondására, megosztására, értelmezésére. Minden reakció természetes és méltó a figyelemre. A gyász egyéni, az érzelmeidnek pedig helyük van.
 
A hovatartozés élménye, kapszkodó a gyászban
 
A csoporthoz tartozás érzése, az, hogy „várnak rám”, különösen fontos lehet a gyászhoz kapcsolódó elszigeteltség idején. A rendszeres találkozások ritmust és kapaszkodót adnak, segítenek abban, hogy újra kapcsolódni tudj önmagadhoz és másokhoz.
 
Új nézőpontok, változások
 
A csoportélmény során megélt kapcsolódások és felismerések gyakran tartós belső változásokat indítanak el. Sok gyászoló új nézőpontból kezd tekinteni a veszteségére, saját történetére, sőt mi több, az élet értelmére is. Ez lehet a poszttraumás növekedés egyik kiindulópontja; amikor a veszteségek árnyékában újfajta erő, és belső gazdagság születik.
 
Kísérni, jelen lenni, megtartani
 
Gyászcsoportot vezetni számomra mindig felelősségteljes szakmai feladat. A közös munka során újra és újra megtapasztalom, milyen sokféle módon lehet jelen lenni a veszteségben, és milyen nagy ereje van annak, amikor egy csoporttag biztonságban érzi magát a kimondásra. A társállat elvesztése sokszor láthatatlan vagy alulértékelt gyász. A csoportokban mégis újra és újra érvényt nyer, hogy ezek a kötelékek jelentősek, és az emlékezés által tovább élnek. A folyamat során nemcsak kísérem a gyászolókat, hanem tanúja vagyok annak is, hogyan válhat a veszteség fájdalma idővel belső erővé, amely új utakat nyit a gyógyulásban és az élethez való kapcsolódásban. Ez számomra a gyászcsoport egyik legnagyobb ereje.

A gyászcsoport tehát nem csupán a veszteségtörténet megosztásának tere, hanem egy fokozatosan kibontakozó belső munka. A csoportfolyamat segíti az érzelmi folyamatok tudatosítását és szabályozását, támogatja a veszteséghez kapcsolódó élmények értelmezését. Ha a veszteséged feldolgozásához egy  szakmailag vezetett közösségi támogatást keresel, a gyászcsoport hatékony és hiteles lehetőséget kínál erre. 

Aktuális gyászcsoportjaimról és egyéb eseményeimről bővebb információt találsz a honlapomon az Esemény menüpontban.

Várlak szeretettel!

[/read]

Instagram
error: Content is protected !!