“Kutya nélkül lehet élni… de minek.” – Déry Tibor
August Wilhelmsson – We are here now
Annak ellenére, hogy a kedvtelésből tartott állatok elvesztése iránti fájdalom ugyanolyan intenzív és hosszan elnyúló lehet, mint amikor egy az életünkben jelentős személy meghal, a gyászfolyamatunk egészen más. Hiányzik a társadalmi és szociális érzelmi támogatás. Azonban a kutatások kimutatták, hogy a veszteségünk megdolgozásához nagyban hozzájárul a közösség együttérző hozzáállása.
Tapasztalom különböző kutyás csoportokban, hogy a kisállatát gyászolót a mihamarabbi örökbefogadásra buzdítják. Ez azonban nem mindig a legjobb tanács. Persze, mindenkinek van véleménye, ugyanakkor csak az számít, te elérkezettnek érzed az időt. Olvass tovább
Egyesek napokat, heteket tudnak csupán eltölteni társállat nélkül, mások több hónap és év mire készen állnak egy új jövevény fogadására. Az előbbi réteg az, akik számára az újdonsült családtag gyógyír a gyászban. A szeretet, amely bennük lakozik, nem kíván várni, adni és adni szeretnének belőle. Van, aki képtelen megnyitni a szívét másik társállatnak, csak nagy sokára. Egyik döntés sem elítélendő, a legfontosabb, hogy mind a gyászoló egyén, mind pedig a családtagjai és nem utolsó sorban a kisállat számára a legmegfelelőbben határozzanak. Nem lehet azonban egyértelműen megmondani, hogy mikor van itt az idő az örökbefogadásra. A veszteségre adott válaszreakcióink, a gyászidőnk is eltér, így ami az egyiknek vigasz, az a másiknak a bánatát erősíti fel. A gyász egy nagyon fájdalmas munka, ha a veszteség feldolgozása előtt érkezik a kisállat, számtalan problémát okozhat érzelmi síkon, nem csupán te, de ő is szenvedni fog. Előfordul, hogy észszerűtlen elvárásokat támasztasz felé, folyamatosan az elhunyt kedvencedhez hasonlítod, amely hatalmas feszültséget, csalódást eredményezhet. Minden állatnak saját egyedi személyisége van, és egy új társállat nem helyettesítheti az elhunytat. Fontos, hogy a családtagok is végig haladjanak a gyászidőn és nyitottak legyenek az új kutya, cica vagy egyéb kedvenc érkezésére. Különös tekintettel kell legyél a gyermekeidre, úgy ahogy a többi háziállat igényeit is szükséges szem előtt tartani, hiszen ők is gyászolják meghalt társukat, időre van szükségük. Beszélgess a gyermekekkel a néhai kedvencről, gyászoljátok el együtt, az érzéseiteket osszátok meg (4-5 éves korban a gyerekek már gyászolnak). Engedd hogy megértsék a szeretett pajtásuk megismételhetetlen, nem pótolható. Vannak családtagok, akik jó szándékkal ajándékoznak meg egy kölyökkel vagy akár növendékkel, amely több esetben okoz kárt, mintsem segít. Ezért tanácsos együtt átbeszélni, megvitatni készen állsz-e. Keress fel egy menhelyet, ismerkedj az ott élőkkel. Hazatéréskor ha elcsendesedsz, írj egy listát az érzéseidről, a tapasztalataidról. Előfordul, hogy bűntudatod támad, hűtlennek gondolod magad maghalt állat barátodhoz, nem ritka hogy elutasítod az elsőként meglátogatott árvát és neheztelsz rá. Az egyik legfontosabb dolog, amelyet vegyél figyelembe, hogy nem “lecseréled” a néhai kedvencedet, nem elfelejted és helyettesíted, nem válsz hűtlenné hozzá. Új esélyt adsz egy másik árva állatnak. Minden tartós elkötelezettség nélkül lehetőséged van önkéntesként időt tölteni a hontalan állatok között, bekapcsolódhatsz a sétáltató napok során az életükbe. Ez a folyamat segíthet abban, hogy lásd miként érzed magad egy másik kisállat társaságában. Oszd meg tapasztalataidat, érzéseidet és gondolataidat a barátaiddal mielőtt örökbefogadásra szánod el magad. Segíthet a döntésedben a támogató figyelem és visszaigazolás. Minden állatbarát végül megnyitja a szívét, az új társállat pedig számtalan élményt, ismeretségeket hoz magával, de sosem feledteti a szeretett kedvenc emlékét, aki örökké helyet foglal a szív egy szegletében. Ha szükséged van a támogatásra, keresd fel a petloss.hu weboldalt, a petloss.hu Instagram oldalát, vagy írj az [email protected] e-mail címre.Nem tudni mikor jön el az idő, érezni fogod…
Ahogy telik a gyászidő, úgy jön el a nap, amikor elkezd foglalkoztatni az örökbefogadás gondolata