Bánat az ünnep idején – Hogyan éld túl a karácsonyt kedvenced nélkül

Vannak olyan pillanatok az ünnepeken, (…) amikor lehajtom a fejem, és elfordulok. A könnyek végigfolynak az arcomon, és nem tehetek mást, mint hogy emlékeztetem magam arra, mennyire szeretlek, és mennyire hiányzol. – Dr. Joanne Cacciatore

Azok számára, akik elveszítették szeretett kisállatukat, ez az évszak különösen nehéz. Míg mások az adventre, karácsonyra készülve sürögnek-forognak, járják az ünnepi fényektől csillogó üzleteket, addig a gyászolók élete akár egy lassított felvétel. Az üresen álló fekhelyek, a hónapok óta mozdulatlan várakozó pórázok, a gyertyákkal körül ölelt urnák, örökzöld fák tövében, deres virágok borította sírhelyek látványa súlyos terhet ró a bánatos szívekre. A parkban álló, díszbe öltöztetett fenyőfa által a múlt képei törnek fel, felelevenednek a szentesték szeretetteljes, vidám pillanatai, a fahéj-narancs illatú meghitt otthon melegében békésen alvó kisállatunk emléke. S a most nehéz szívvel felsóhajtó gyászolók igyekeznek megfelelni a környezetük és társadalom elvárásainak, miközben vívódnak, pár percre elvonulva sírnak. Könnyeiket elmorzsolva álarcuk mögé bújtatják fájdalmukat, nem akarják bánatukkal beárnyékolni a családi ünnepet. Titkon remélik, hogy a világ lelassul velük- jelen járványügyi helyzetben ez valamelyest igaz is-, környezetük megértő, elfogadó és támogató lesz.Olvass tovább

Instagram
error: Content is protected !!