“Csak egy kutya”, avagy a megfosztott gyász

“Bárki mondta is, hogy a gyémánt a nő legjobb barátja, biztosan soha nem volt kutyája!” -ismeretlen szerző

Amikor meghal egy közeli ismerősünk, a környezetünk együttérzését fejezi ki, velünk együtt gyászol és sír, támogatása felől biztosít, meghallgat, elfogadó. Azonban van amikor nem értik a mélységes fájdalmunkat, türelmetlen arra várnak, hogy lépjünk túl rajta. Ez különösen igaz, ha kisállatainkat gyászoljuk.

Néhány évvel ezelőtt szándékos mérgezés következtében alig nyolc, kegyetlen szenvedéssel teli óra alatt egymás után veszítettem el két drága kutyámat. Úton-útfélen ütött szíven egy-egy megjegyzés: “Csak két kutya volt.”, “Majd lesz másik.”, “Költözz el, majd minden megoldódik”.

A szavak megsemmisítettek, egyre csak süllyedtem bele a gyász hozta magányba. Lassan ismertem fel a szomorú tényt, hogy bármerre nyújtom a karom és segítségért kiáltok, nem lelek értő és elfogadó figyelemre. Olvass tovább

Instagram
error: Content is protected !!