Nem az tesz erőssé, ha elnyomjuk az érzéseinket, hanem az, ha kapcsolatba tudunk kerülni velük.
Az érzelmekhez való viszonyodat nemcsak a személyes tapasztalataid, hanem a környezetedtől kapott üzenetek is alakíthatják. Már egészen korán kialakulhatnak elképzeléseid arról, hogy mely érzések elfogadhatók és melyek nem, mikor helyénvaló kimutatni valamit, és mikor volna jobb visszafognod magad. Ezek az üzenetek sokszor nem közvetlenül jelennek meg, hanem hétköznapi mondatokban, gesztusokban, elvárásokban, abban, ahogyan a környezeted reagál, amikor sírsz, dühös vagy, esetleg bizonytalanságot fejezel ki. Idővel ezek a külső visszajelzések belsővé válhatnak, és olyan meggyőződésekké alakulhatnak, amelyek meghatározzák, hogyan viszonyulsz a saját érzéseidhez. Ilyen lehet például az a meggyőződés, hogy a fájdalom kimutatása gyengeség, hogy bizonyos érzéseken túl kellene már lenni, vagy hogy az érzelmek valójában zavaró tényezők, amelyeket jobb kontroll alatt tartani. Ezek a hiedelmek azonban ritkán kerülnek tudatos vizsgálat alá; inkább magától értetődő igazságokként működnek a mindennapokban.