A gyász, csakúgy mint a halál egyetemes. Amikor meghalljuk azt a szót, hogy gyász vagy bánat, természetes a feltételezés, hogy fizikai halál miatt gyászolunk. A gyász azonban számos szinten hat ránk és több formában jelenik meg az életünk során. Gyászoljuk az álmainkat, amelyeket nem tudtunk megvalósítani, a biztonságunkat, az egészségünket, képességeinket amik birtokában voltunk egykor, de elvesztettük, és gyászoljuk társállatainkat.

A kedvtelésből tartott állatok különleges szerepet töltenek be az életünkben. Családtagjainkká, szövetségeseinkké válnak, feltétel nélküli szeretettel, hűséggel, elfogadással, örömmel, barátsággal ajándékoznak meg bennünket, néha sok éven át. Haláluk a legtöbb ember számára nagyon fájdalmas, szinte megsemmisítő érzés. Elvesztésük számos potenciálisan intenzív érzelmet idézhet elő (düh, bűntudat, kétségbeesés, zaklatottság, harag). Ezek az érzések természetesek és helyénvalók, bizonyságot tesznek a köztünk és kedvenceink közötti különleges kötelékről.

Meglehet, hogy nem találod a szavakat, hogy kifejezd a veszteséged fájdalmát a kedvenced halálát
követő időszakban, nem lelsz értő és hallgató figyelemre. Lehetséges, hogy hamarosan el kell búcsúznod szeretett, beteg kisállatodtól, de az eutanázia gondolata is súlyként nehezedik rád. Össze vagy törve az elveszett, ellopott kedvenced miatt. Megromlott házasságod, párkapcsolatod nem csupán az egykor öröknek hitt szerelmet viszi magával, de kényszerű döntés előtt állsz, ki nevelje tovább a közös társállatot. Váratlan és tragikus esemény miatt elvesztetted a kedvencedet, gyötör a bűntudat, mi lett volna ha, mit tehettél volna másképp. Talán egy régen elhunyt kis barátod hiánya kínoz évek múltán is.

A kisállat veszteség bármely formáját éled meg, segíthet ha megosztod az érzéseidet olyasvalakivel, aki együttérzéssel, ítélkezés nélkül fog meghallgatni. Aki hasonlóképpen megmászta a veszteségek lépcsőfokait, s kellő szakértelemmel tehet érted.