“És az erdőbe megyek, hogy elveszítsem az eszemet és megtaláljam a lelkemet.” – John Muir
Jakob Ahlbom – Into the forest
A gyász, a veszteség fájdalmára keressük a gyógyírt, ki az alkotásban, festészetben, zeneszerzésben, emléktárgyak készítésében, költészetben, naplóírásban, a regények, novellák, olvasásában, egy-egy színházi darab és film megtekintésében, ki a sportban, virágok nevelésében, önkéntes munkavállalásban, a erdők barangolásában leli meg a bánatának enyhülését.Olvass tovább
Természetjárást kedvelő vagyok, kutyáimmal rendszeres látogatói hazánk erdeinek. A kisállat veszteségem óta nagyobb szerepet kapott az erdőlátogatás, mint azelőtt. A természetben való tartózkodás, az erdei légkör befogadása segít abban, hogy kapcsolódjak a jelenhez. Legutóbbi kirándulásom alkalmával, távol a fővárostól, megpillantottam két csorda muflont a tisztás és völgy szélén legelészve. A hegyen felfelé vonulva, annak déli oldalában, alig 10 méterrel előttem egy hatalmas vadnyúl sütkérezett a november végi délutánon. Idejét sem tudom, hogy mikor volt ilyen életajándékban részem, vadállatokkal farkasszemet nézni, megcsodálni a létezésüket, a szabadságukat, tekintetük tisztaságát. Tovább haladva megérkeztem a hatalmas fenyves sűrűjébe, a téliesen sárgálló nap beszűrődő fénye egészen sejtelmessé tette a pillanatot. Odafent bár a hideg már csípett, maradni akartam. Soha azelőtt nem éreztem azt a megmagyarázhatatlan lelki békét, amely minden porcikámat ölelte. Mintha beszéltek volna hozzám a fák, titkaikat súgták, titkaimat fogadták. A tölgyfák búcsúra készülő, barnás leveleikkel a szél zenét komponált. Ha ez az utolsó lélegzetvételem, s valamilyen isteni akarat folytán abban a pillanatban ér véget a földi utam, hát legyen, gondoltam. Hazaértem. Éreztetek már valaha hasonlót? Aztán a következő pillanatban már azon tanakodtam magamban, hogy mikor jövök újra, mert ide vissza kell térnem egyszer, kétszer, sok százszor.
Amikor elhaladok a már ismert útvonalakon, néhai kutyáimmal kitaposott ösvényeken, megölelem a fákat, amelyek a múltunk örömeit, vigasságait őrzik, s mintha elnyelnék az emberi szív fájdalmát, vigaszt nyújtva várnak vissza. Amikor gyászoljuk kedvencünket, megnyugtató érzés, hogy kapcsolatban állunk egymással történeteinken keresztül, s a természet által.
A fák titkos élete
Eszembe jutott Peter Wohlleben – A fák titkos élete című könyve.
Lassan egy éve várakozik a polcon, s most aktualitását nyerte, hogy közelebbről is szemügyre vegyem, mit is üzen az író nekünk, halandóknak. Peter, a német erdész sorait idézve értelmet nyernek az olykor mesébe illő megéléseim.
“Az erdő a csönd, az érintetlen természet, a mese és a titkok birodalma. Egy hely, ahol bármi megtörténhet. Mert az erdőben ámulatba ejtő dolgok történnek; a fák beszélgetnek egymással. (…) A fák éreznek és emlékeznek. Hihetetlen? Pedig igaz!”
Shinrin-yoku: az erdei fürdőzés öröme
Hallottatok már az erdei fürdőzésről?
1982-ben Japán nemzeti programot indított az erdei fürdőzés, az erdővel való kapcsolatfelvétel ösztönzésére Shinrint-yoku (shinrin japánul erdőt, a yoku pedig fürdőt jelent) néven. Az erdei fürdőzés, vagy Shinrin-yoku, egy japán gyógyító gyakorlat, amely a természet környezetében való fürdőzést a gyógyulás egyik formájaként alkalmazza. A programnak két célja volt; az egyik, hogy az emberek testi és mentális egészségük javát szolgálva látogassák erdeinket. A másik cél az erdős területek védelme, annak óvása látogatóik által. A kutatási program fókuszában az erdők emberi egészségre gyakorolt terápiás hatásainak tudományos szemszögből történő vizsgálata állt. Évekig tartó gondos megfigyelések és tanulmányok azt mutatják, hogy az erdőben eltöltött idő nyugtató hatású, aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, csökkentheti a stresszt, a szorongást, a kortizol és vércukor szintet, a depressziót, a fáradtságot és a haragot, erősíti az immunrendszert, javítja a szív- és érrendszer, az anyagcsere egészségét, az általános közérzetet, a boldogságérzetet, felszabadítja a kreativitást. A kutatási eredmények kimutatták továbbá, hogy az erdei fürdőzés jótékony egészségügyi hatásainak 50%-a az erdei levegő kémiájából származik. A fák olyan vegyszereket (illóolajokat), bizonyos fitoncideket árasztanak magukból, amelyek segítenek a betegségek leküzdésében, erősíthetik immunrendszerünket (NK-sejtszám). Bizonyított tény, hogy az örökzöldek, pl. a fenyők termelnek a legtöbb fitoncideket. Már értem a varázslatot.
A gyászidőben az erdei terápia segíthet megküzdeni a veszteség negatív érzéseivel. Természetes módja annak, hogy megnyugtassuk érzékeinket és átadjuk magunkat az erdő békéjének.
Dr. Qing Li szerint – aki az erdei fürdőzésre vonatkozó japán kutatások élvonalába tartozik- az ideális erdei fürdőhelynek a következő kritériumokkal kell rendelkeznie:
- Széles utak
- Lágy lejtők
- Jól karbantartott, jól jelzett utak
- Szennyező anyagoktól mentes
- Távol a forgalom zajától
- Egy patak, tó vagy vízesés
- Növények széles választéka
- Jó lumineszcencia, nem túl sötét
- Rengeteg fa, főleg örökzöldek
- Legalább 5 km hosszú
Az erdei fürdőzés gyakorlata
Hagyd hátra a telefonodat, fotógépedet, és minden egyéb zavaró tényezőt, hogy teljességgel át tudd magad adni az élménynek. Ha társasággal indulsz útra, egyezz meg útitársaiddal, hogy a séta végéig ellenálsz a beszélgetésnek. Hagyd hátra a céljaidat, az elvárásaidat, bátran vándorolj céltalanul, engedd, hogy vigyen a szíved, a tested. Ülj le kényelmesen egy fa tövébe, vagy tisztásra, s figyeld a lélegzeted. Helyezd magad a jelenbe. Figyeld meg, hogyan ringatózik egy fa a szélben. Vezesd végig a kezed a fa kérgén. Szívd magadba az erdő illatát. Engedd meg a lelkednek, hogy átadd magad a természet gyógyító energiájának.