Szeretteim sírját néhány évvel ezelőtt körömvirágok nőtték be, amelyek ma, november 2-án, a halottak napján is pompáznak a síremléket körbeölelve, s egyre hatalmasabb szigeteket képezve. Az első szirmok megjelenése nagy meglepetést okozott, úgy hiszem, a tavaszi szellő hozta magával az apró magvakat.
Alig egy héttel ezelőtt szükségét láttam a ritkításnak, a kiemelt növényeket haza vittem és a terasz oldalában lévő virágládákba helyeztem el. Ott, ahol Édesanyám a halálát megelőzően utoljára napfürdőzött. Hét nappal ezelőtt sejtésem sem volt, hogy a narancslón pompázó virágok üzenetet hordoznak magukban.Olvass tovább
Día de Muertos – Halottak napja Mexikóban
Nagy érdeklődéssel viseltetek a különböző nemzetek gyászkultusza iránt, kiváltképp a mexikóiak hagyománya ragadott magával, amely közel sem olyan búskomor, mintsem inkább színes és mélyen spirituális. A Día de Muertos a mexikói kultúra fontos részét képezi, rituáléban, szimbolikában, folklórban gazdag fesztivál. Az emlékezés ünnepének és egy olyan rituálénak tekintik, amely az emlékezést a feledéssel szemben előnyben részesíti. A halottak napja ünneplésében a halál nem a hiányt, hanem az élő jelenlétet, a síron túli életet és szeretetet foglalja magába. Az ünneplés középpontjában mind az otthonaikban, mind pedig temetőkben és utcákon épült oltár, vagyis “ofrenda” áll. A hiedelmek szerint november 2-án az elhunytak lelke az élők világába visszatér, hogy szeretteikkel időzzenek, ételt, italt vegyenek magukhoz a tiszteletükre felállított oltároknál.
Az oltárok kialakításában, a lelkek befogadásához az alábbi elemek központi szerepet kaptak:
- Az elhunyt portréja, kedvenc italai, ételei.
- Az elhunyt állatok játékai, táljai, póráza, nyakörve, fényképei és kedvenc falatkái.
- Pan de muerto – a zsemle formájú édes kenyér, amelyet gyakran díszítenek csontokkal, a legértékesebb eleme az oltárnak, a testvéri áldozat jelképe.
- Copal (Kopál) – a trópusi fák illatos gyantája a gonosz szellemek helyének megtisztítására szolgál, hogy a lélek minden veszély nélkül bejusson a házába.
- Gyertyák, amelyek fénye bevilágítja a lelkek útját, segítve a hazatérésüket.
- Koponyák – a halál örök jelenlétét jelképezik.
- Víz – az élet forrásaként a hazatérő lelkek szomjúságát oltja.
- Virágok – az élet rövidségét szimbolizálják, és bár sokféle növénnyel öltöztetik fel oltáraikat, temetőiket, köztereiket, a fesztivál szimbolikus növénye a “Cempasúchil”, azaz a körömvirág. Úgy tartják, hogy oltártól a sírhelyig szétszórt körömvirág szirmok vezetik vissza a vándor lelkeket nyughelyükre. Vannak családok, akik körömvirággal ültetik be szeretteik sírját, azt vallják, hogy mámorító illata és élénk színei vonzzák a szellemeket. S vannak, akik otthonukat is körömvirággal díszítik fel ezekben az időkben, meghívva szerettük, és állatuk lelkét.
A kutyák és a halottak napja
A Día de Muertos fesztivál ünnepén a kutyák fontos szerepet játszanak. Az azték hagyományok szerint a kutyák nem csak az életükben, a velünk töltött évek során, hanem a túlvilágon is az ember legjobb barátai.
A szentnek tartott
Xoloitzcuintli, röviden Xolo (“sho-lo”), mexikói meztelen kutyákat a holtak birodalmába utat mutató szellemi vezetőként tisztelik. Mivel nincs szőrük, kivéve a fejük tetején néhány szőrszál, a xolók több hőt bocsátanak ki, mint más kutyák. Ez a tulajdonságuk, illetve kedves jellemük, barátságos viselkedésük nagyszerű társakká tette őket. Az aztékok úgy gondolták, hogy a szőrtelen kedvencek melegének gyógyító ereje van, gyógyítják az asztmát, a fogfájást, az álmatlanságot és a reumát. Hogy óvják kutyáikat, a hideg időkben betakarták őket, hozzájuk bújva aludtak. A régészeti kutatások során a régészek xolo csontokra, az őket ábrázoló szobrokra bukkantak, ami arra utal, hogy xolókat feláldozták, gazdáikkal együtt helyezték végső nyugalomra, hogy a túlvilágon is együtt legyenek.
A xoló a 20. századi művészettörténet része, Frida Kahlo, Diego Rivera műveiben is megjelenik. Illetve korunk közkedvelt “Coco” – Pixar animációs filmjében szereplő Dante, aki Miguelt a halottak földjén keresztül vezeti el szeretett őseihez.
A xolók ősi múltjának köszönhetően a mexikói örökség és kultúra büszkeségének szimbólumává váltak.
