Ki vagyok én akkor, ha az vagyok, amim van, de elveszítem, amim van. – Erich Fromm A társállat elvesztésekor természetes, hogy elsősorban arra a hiányra figyelünk, amelyet maga után hagy. Arra, hogy nincs többé velünk, nem vár bennünket az ajtóban, nem kísér el a sétáinkra, nem halljuk a hangját, nem érezzük az… Continue reading „Ki vagyok én most?”
Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többé az emberek. Te hinted le éjtszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fák leveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette, és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtűk… Continue reading „A kapcsolat ott él”
Senki sem mondta nekem, hogy a gyász ennyire hasonlít a félelemhez. – C. S. Lewis Szinte minden mögött ott van a gyász. Jelen van egy nehéz gyermekkori tapasztalásban, egy meghatározó kapcsolat elvesztésében, legyen szó szülőről, gyermekről, házastársról, nagyszülőről vagy egy társállatról. A veszteség nemcsak a hiányt hozza magával, hanem gyakran vele együtt érkezik meg az… Continue reading „Gyász – Minden érzésednek lehet helye”
Tehát igaz: ha mindennek vége, a gyász az az ár, amit a szeretetért fizetünk. – E.A. Bucchianeri A társállatgyászolókat kísérve újra és újra azt tapasztalom, hogy az edukációnak kiemelt szerepe van a gyász megértésében és feldolgozásában. A konzultációk és műhelyek során már az is enyhülést hozhat, amikor a gyászoló tisztábban látja mi zajlik benne, és… Continue reading „„Csak egy állat volt” – A jogfosztott gyász”
A tavasz sokkal több, mint az évszakok változása; ez a lélek újjászületése. – Toni Sorenson A tavasz közeledtével a természet lassan ébredezni kezd. A nappalok hosszabbodnak, a levegő megtelik az újrakezdés ígéretével. Sokak számára ez az öröm, a remény és a megújulás időszaka. A gyászban azonban a tavasz érkezése egészen más érzéseket is felszínre hozhat.… Continue reading „A természet mint erőforrás a gyászban”
