Csendes búcsú – Láthatatlan történetek az állatklinikán

Velem maradsz? A legvégsőkig – mondta James. – J. K. Rowling

Az utóbbi időben gyakrabban látogattam meg állatorvosi rendelőket és állatklinikákat, mint szerettem volna. Az egyik ilyen alkalommal a recepciót körülvevő tágas térben álltam karomban az apró kutyámmal, a szakorvosra várva. A váró közel húsz ember jelenlététől zsongott, egyesek kedvenceiket nyugtatták, mások egyedül ültek, mindenki a saját gondolataiba merülve. Szokásomhoz híven figyelni kezdtem őket, és történeteket szőttem a fejemben arról, hogy miért vannak ott. Kíváncsi voltam mi hozta őket ide, mi történt a szeretett állataikkal. Vajon a kedvenceikkel az oldalukon távoznak vagy szembesülniük kell azzal a szívfájdalommal, hogy egyedül térnek haza? Oly sok élet keresztezte egymást azon a kora délutánon, mindegyiknek megvolt a maga története, a maga csendes könyörgése. Ahogy ott álltam gondolataimba merülve, figyelmem egy hölgyre terelődött. A nő fehér zsebkendőt szorongatott a kezében, és bár ajkai halvány mosolyra görbültek ahogyan a tekintete a kutyáméval találkozott, egyértelmű volt, hogy gondolatai máshol járnak, talán azt kívánta, bárcsak elmenekülhetne a valóság elől. Távoli és fáradt tekintete mintha menedéket keresett volna a hirtelen elviselhetetlenné vált világában.Olvass tovább

Eutanázia – A kegyes halál

Sokan azt mondják, hogy “leteszik” (elaltatják) a háziállatukat, pedig valójában felemelik őket. – Kate McGahan

Néhány hónappal ezelőtt felkeresett egy újságíró, kisállat eutanáziával kapcsolatos kérdéseket intézett felém. Az online újság hasábjain végül nem jelent meg az írásom, így ma blogom legújabb bejegyzéseként szeretném közzé tenni a soraimat. 

Áron emlékére

Kisállataink nemcsak társak, hanem valódi érzelmi támaszok lehetnek a legnehezebb pillanatokban, vigaszt és feltétel nélküli örömöt, szeretetet nyújtanak olykor sok éven át. Már az első pillanatban a szívünkbe zárjuk őket. Nem titok, hogy az elválástól való félelem szinte a kezdetektől fogva bennünk él, és időről időre felbukkan a gondolatainkban. Legtöbben arra vágyunk, hogy kedvencünk mellettünk öregedjen meg, szenvedéstől és fájdalomtól mentes életvéget remélünk. Azonban van, hogy egy nem várt diagnózis, gyógyíthatatlan betegség nem teszi lehetővé a természetes elmúlást. Meg kell hoznunk életünk talán legnagyobb kihívását jelentő és gyötrelmes döntését, amelyet a szeretet és az együttérzés vezérel. Ez a végső szívfájdalom, amit hajlandónak kell lennünk elviselni imádott társállatunkért.Olvass tovább

Önmagunk felfedezése a kisállatgyászon keresztül

A bánat nem változtat meg, Hazel. Felfedez téged. ― John Green

A gyász mély és összetett érzelmi élmény, amely gyakran kíséri a veszteséget. Ez egy olyan utazás, ami mélyen önmagunkba enged betekintést, feltárja lényünk rétegeit, és identitásunk olyan aspektusait, amelyeket addig elrejtettünk vagy figyelmen kívül hagytunk. A veszteséggel szembenézve, legyen az a kisállataink halála, szüleink, házastársunk halála, egy kapcsolat vége vagy bármilyen jelentős életváltozás, a gyász tükörré válik, amely visszatükrözi lényünk eszenciáját.Olvass tovább

Halottak napja másképp – Día de muertos

A hátrahagyott szívekben élni nem jelenti azt, hogy meghalunk. – Thomas Campbell

Szeretteim sírját néhány évvel ezelőtt körömvirágok nőtték be, amelyek ma, november 2-án, a halottak napján is pompáznak a síremléket körbeölelve, s egyre hatalmasabb szigeteket képezve. Az első szirmok megjelenése nagy meglepetést okozott, úgy hiszem, a tavaszi szellő hozta magával az apró magvakat.

Alig egy héttel ezelőtt szükségét láttam a ritkításnak, a kiemelt növényeket haza vittem és a terasz oldalában lévő virágládákba helyeztem el. Ott, ahol Édesanyám a halálát megelőzően utoljára napfürdőzött. Hét nappal ezelőtt sejtésem sem volt, hogy a narancslón pompázó virágok üzenetet hordoznak magukban.Olvass tovább

Erdei fürdőzés a kisállatgyász idején

“És az erdőbe megyek, hogy elveszítsem az eszemet és megtaláljam a lelkemet.”  – John Muir

A gyász, a veszteség fájdalmára keressük a gyógyírt, ki az alkotásban, festészetben, zeneszerzésben, emléktárgyak készítésében, költészetben, naplóírásban, a regények, novellák, olvasásában,  egy-egy színházi darab és film megtekintésében, ki a sportban, virágok nevelésében, önkéntes munkavállalásban, a erdők barangolásában leli meg a bánatának enyhülését.Olvass tovább

Instagram
error: Content is protected !!