So please, oh please, we beg, we pray,
Go throw your TV set away,
And in its place you can install
A lovely bookshelf on the wall. — Roald Dahl
Vannak könyvek, amelyeket elolvasunk, majd visszateszünk a polcra. És vannak történetek, amelyek még jóval az utolsó oldal után is velünk maradnak. Időről időre eszünkbe jut egy mondat, egy szereplő vagy egy felismerés, amelynek jelentőségét talán csak később értjük meg igazán. Számomra Mikki Brammer Minden, amit megbántam című regénye az utóbbiak közé tartozik.
Gyászkísérőként számos könyvet forgattam a veszteségről, a halálról és a gyászról, mégsem találkoztam olyan történettel, amely ennyire mélyen megérintett volna. A regényben újra és újra olyan gondolatokra ismertem rá, amelyek régóta meghatározzák a gyászról, az elmúlásról és az élet végességéről alkotott szemléletemet. Voltak benne mondatok, amelyek szinte szó szerint visszaadták mindazt, ahogyan élek, gondolkodom, és ahogyan a hozzám forduló emberek mellett jelen vagyok.