Fáj a lét, a létezés,
A lefekvés és az ébredés.
Fáj a múlt és fáj a jelen,
mindez azért, mert nem vagy velem. – Meg Cabot
A társállattal kialakuló kapcsolat mély kötődésen alapul. A jelenléte biztonságot és kiszámíthatóságot nyújt, és sokaknak érzelmi támaszt jelent a mindennapokban. A veszteség ezért nem csupán egy szeretett lény elvesztése, hanem egy addig működő, érzelmi egyensúlyt adó rendszer felbomlása. A fájdalom abból fakad, hogy megszakad egy kölcsönös, mindennapi jelenlétre épülő kapcsolat: egy lény, aki kapcsolódott és szeretett.
Nem csak társ, hanem egy világ, egy kapcsolati valóság, én-rész is elvész.
Ez a gyász gyakran láthatatlan marad a külvilág számára, mégis mélyen érinti az identitást, a biztonságérzetet és a hétköznapi működést. A gyász intenzitását nem az határozza meg, kit veszítünk el, hanem a kötődés ereje, amely hozzá fűzött. Ezért a fájdalom jogos és természetes válasz egy valódi veszteségre.
