A küzdelem véget ér, amikor megszületik a hála. – Neale Donald Walsch
Egy szakirodalmi szöveg olvasása közben figyeltem fel arra, hogy az elmém a betűkkel játszik, a halál szót hálaként értelmeztem. Ugyanezen a napon egy gyászolóm arról beszélt, hogy képtelen hálát érezni, ami mély szomorúságot és bűntudatot ébreszt benne.
Ez a pillanat lett a kiindulópontja az alábbi gondolatmenetnek.
Az év eleje sokak számára az összegzés ideje. Van, aki ilyenkor hálát ad az elmúlt év történéseiért. Ha azonban 2025-ben vagy akár az elmúlt napokban veszítetted el a társállatodat, könnyen lehet, hogy a hála érzése most nem tud megjelenni. Nincs most helye és ideje ennek.
Gyakran hangzik el jó szándékkal, hogy „legalább sok szép évet kaptatok együtt, legyél érte hálás”. Talán egy nap lesz létjogosultsága, miközben azt is tudjuk, soha nem elég az együtt töltött idő, bármennyi is adatott. A gyász kezdeti idején -vagy akár hónapokkal később is- a hála kifejezése nemcsak nehéz, hanem időnként kifejezetten elérhetetlen. A gyászban a veszteség élménye olyan súllyal van jelen, hogy minden mást háttérbe szorít, így a hála gondolata is nehezebben élhető meg.
